A hazai élelmiszeriparban a gazdasági nehézségek, a munkaerőhiány és az árérzékenység ellenére egyre több helyen indulnak el fejlesztések, és nő az igény az innovatív, magasabb hozzáadott értékű termékek iránt. Dr. Friedrich László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének vezetője szerint a jövő azoké az élelmiszeripari szereplőké, akik felismerik: a versenyképesség kulcsa a digitalizációban, a célzott termékfejlesztésben és a fenntarthatóságban rejlik. A szakértő úgy véli, bár a szektor komoly kihívásokkal néz szembe, az elmúlt időszakban tapasztalható fejlesztések és innovációk bizakodásra adnak okot. Az ÉLIP keretében megvalósuló beruházások pedig komoly lendületet adtak a szektornak. Akik részt tudtak venni a pályázatban, azoknál pozitív hangulat alakult ki, mert látják, hogy a fejlesztésekben van a jövő. Az új technológiák és az innováció bevezetése egyre több hazai üzemnél válik elengedhetetlen alapfeltétellé a versenyképesség fenntartásához – mondta Dr. Friedrich László az Agrárszektornak. A hozzáadott érték növelése különösen kulcsfontosságú: azok az élelmiszer-feldolgozók, akik a magasabb feldolgozottsági szintű termékekre (például tejtermékek, húskészítmények) helyezik a hangsúlyt, jóval sikeresebbek, mint az alapanyag-feldolgozásban maradók. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az adatalapú döntéshozatal, ami lehetővé teszi a termelési hatékonyság folyamatos nyomon követését és optimalizálását. Szerkezeti különbségek a piacon A szektor szerkezeti sajátossága, hogy az árbevétel mintegy 90%-át nagyüzemek adják, ugyanakkor ezek nemzetközi viszonylatban többnyire csak középkategóriás kapacitásúak. A kis- és középvállalkozások akkor tudnak sikeresen működni, ha réspiacokra specializálódnak, kézimunkát igénylő, nehezebben automatizálható technológiákat alkalmaznak, vagy egyedi termékeket kínálnak. A szakember egyben hangsúlyozta: Ha egy kkv próbál automatizált, nagy volumenű termékek piacán versenyezni, könnyen alulmaradhat. Ugyanakkor egyediséggel, minőséggel még mindig lehet piaci rést találni. Komoly hiányosságok is vannak Az élelmiszeripar egyik legnagyobb kihívása a munkaerőhiány. A segédmunkát igénylő, sokszor fizikailag megterhelő munkakörökben jelentős az elvándorlás, ezért a szektor egyre nemzetközi munkaerőre is támaszkodik. Az automatizálás részben enyhítheti a gondokat, de a beruházások költsége kisebb üzemek számára sokszor nem megtérülő. A szakképzés is súlyosan alulreprezentált. A diákok többsége gimnáziumot választ, így kevés utánpótlás érkezik a középszintű szakmai képzésekbe. Emellett nagy szükség lenne digitálisan képzett élelmiszeripari mérnökökre, akik képesek egyszerre érteni a technológiához és a digitalizációhoz. A képzett munkaerő hiánya sokszor a növekedés és versenyképesség akadálya. Fogyasztói szokások és árérzékenység A fogyasztók körében is jól érzékelhetők a gazdasági változások hatásai. Az infláció és az árstop miatt az árérzékenység jelentősen nőtt, a vásárlók gyakrabban választanak olcsóbb, „helyettesítő” termékeket. A párizsihoz, alap tejtermékekhez hasonló termékek iránti kereslet nőtt, de ez nem feltétlenül jelenti a minőség romlását – sok esetben jól szabályozott, minőségi termékekről van szó. Ugyanakkor az árstop torzító hatású lehet az ipar számára, mivel korlátozza az árrés-képzést és növeli az importtermékek versenyelőnyét. A versenyképes hazai termékfejlesztéshez nélkülözhetetlen a fogyasztói adatok pontos ismerete. A piaci igények megértése alapján lehet kialakítani a termékportfóliót, visszafejtve a kereskedelemtől egészen az alapanyag-előállításig – fogalmazott Dr. Friedrich László. Feltörekvőben a biotermékek és fehérjedús élelmiszerek A biotermékek piaca különösen sajátos: a hazai termelés nagy része alapanyagként külföldre kerül, a belföldi fogyasztás aránya elenyésző. Ennek oka részben a magas ár, ugyanakkor a feldolgozottsági szint alacsonysága is szerepet játszik. A MATE Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének vezetője szerint a biotermékek piacképessége a feldolgozottság növelésével javítható: Ha jobban feldolgozzuk a terméket, az alapanyag ára relatíve csökken, a termék pedig versenyképesebbé válik. Ehhez azonban kiszámítható termelés, logisztikai hálózat és ipari méretű feldolgozás szükséges – ezek jelenleg még sok helyen hiányoznak. A közétkeztetés lehetne egy stabil piac, ahol ezek a termékek rendszeresen megjelenhetnének. Egyre nagyobb figyelem irányul a fehérjével dúsított élelmiszerekre is, legyen szó joghurtokról, pudingokról vagy akár húskészítményekről. A Magyar Élelmiszerkönyv is reagált erre az irányzatra: már tartalmazza a fehérjeminőségi mutatót, amely nem csak a mennyiséget, hanem a biológiai értéket is figyelembe veszi – azaz azt, hogy milyen aminosav-összetétellel rendelkezik a fehérje. Az átlagos magyar fehérjebevitel (napi 53-55 g) még mindig alacsonyabb az ajánlottnál. A napi 80-100 gramm közötti fogyasztás egészséges felnőttek számára nem jelent kockázatot, különösen aktív életmód vagy sport mellett. Vizsgálatainkban 130-140 grammos napi fehérjebevitelt sem kísérték egészségügyi problémák – tette hozzá a szakértő. Fenntarthatóság és innováció: a jövő kulcsa? A jövő egyik kulcskérdése az élelmiszeripari melléktermékek hasznosítása, nemcsak takarmányként, hanem emberi fogyasztásra alkalmas alapanyagként is. A fenntarthatóság jegyében zajló kutatás-fejlesztési projektek ezen a területen is ígéretesek. Azok a cégek, amelyek kutatás-fejlesztésbe fektettek – akár kkv-k, akár nagyvállalatok -, egyértelműen erősödtek, mind piaci jelenlét, mind versenyképesség szempontjából. Ez az irány egyértelműen a jövő – fogalmazott a szakértő az Agrárszektor cikke szerint.
